Utolsó önarckép szalonnával
nem jöttem ide sehonnan
hirtelen körém nőtt a hely
összeszedtem innen-onnan
hogy növekszik a hópehely
voltam odébb is azt hiszem
visszaestem mindig én is
a cserepet hazaviszem
szűk de elférek itt mégis
harap karmol néha nyávog
néha halkan visszaugat
lepereg róla a vályog
mindegy már hogy hol van nyugat
talán igen talán mégsem
tüzes szekrény áll a téren
sose voltam százas én sem
ami maradt olcsón mérem
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-07-04 09:28:32
Utolsó módosítás ideje: 2025-07-04 09:28:32