A titok

Az asztalfiók zárja kattan,
felzavarja a pókot a falon.
A cérna-lábak összevissza kaszálnak
a tapéta fakó búzavirágai között.
A pormacskákat szétugrasztom,
s a masnira kötött titok,
mintha még mindig rejtőzködni akarna,
ügyetlen kezemből a földre veti magát.
De minek is nekem dédanyám
asztalfiába bújtatott románca?
A "Gábor, tudnia kell, mennyire...",
az "írjon, nagyon kérem...",
a "mi lesz most velem..."
az "elölöm magam..." ?
Szép kislánya született,
göndör hajú, nevetős-sírós Zsuzsika.
Lelencgyerek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-13 23:36:58
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-13 23:36:58