Elárulom hát

Felébredtem, az ágyam tócsa volt.
Nagyanyám szellőztetett, perelt, porolt.

S kint, láncban szívott nagyapám
Kossuth cigit hokedli-birtokán.

Te, gyerek, meséld el végre, ott, azok,
mit tettek veled, mer' idegbajt kapok!

Bántottak csak, szerettek is?
Ijesztgettek vagy vertek is?

Így faggatott megint a mama
hiába, tőlem nem jöhetett
felelet soha.

Kutyatejek és szőlőtőkék
hűsöltek kint az udvaron.

Ezt már akárkinek bevallhatom.
A vízcsap délen volt, a budi északon.

S a szúnyoghálótól zöld lett a vágy:
ne csak fürösszön, de
valaki máris öleljen át.

Papa foga még pohárban ázott.
Lándzsás kapunkon lakatot, láncot
csavargatott a szél.

Nem mondhattam el senkinek,
hogy álmomban a jóságos kerítés
rádőlt apámra, és
álmomban anyámat én hagytam magára!

Elárulom hát mindenkinek:
a gyermekátok semmit ér.

Nagyanyám fekete szemüvegtokja
csattant szép hímzése fölött.

Beleremegtem.
Beleremegett a vályogfalú ház is.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-08-24 16:04:24
Utolsó módosítás ideje: 2025-08-24 16:50:20