PRÓZA:Éhbérért a Dunakanyarban
(1936.)
Péter János Nagylócon, ismert ember volt. A kis falvakban mindenki ismer mindenkit, mondják. Na de, nagyapám nevezetes volt arról, hogy Taskentből, Szentpéterváron keresztül visszajött az első nagy háborúból, négyesztendős fogság után. Ismeretes volt az is, hogy nagy tudója volt ő a fejszámolásnak, de a legjobban azt tudták, hogy ő szervezte azt a lóci csapatot, akik építik az utat a –Dunakanyar másik oldalán, Nógrádverőce és Szob között. Szombatonként, a fájront után rövid szedelőzködést követően, hazaindult a lóci brigád, hogy átmenvén hegyen, völgyön 8-10 kilométeres gyaloglással haza is érjen. Aztán hétfőn hajnalban újfent megtéve az utat, visszatérjenek az emberpróbáló úttörő munkához. Nagyapám munkavezetőként vett részt az útépítésben, apu is csapattag volt 12 éves korától. Eleinte vízhordóként szolgált, de aztán meg kellet ismerkednie minden részletével ennek a tevékenységnek. Igen szegény emberekről beszélünk. A sokgyerekesek a legszegényebbek, aztán az iszákosak következtek a szegénységi listán, utánuk meg a földtelenek. Akinek volt egy kis örökölt földje valahol a határban, annak jobban akadt harapnivalója, váltóruhája a vasárnapi misére. Egy kis állattartással, került a kamrába némi tartalék is. Nem beszélve arról, hogy péntek táján, amikor már a társaság többségének nem nagyon volt egy betevő falatja sem a tarisznyájában, nekik még mindig akadt egy kis kenyérvég, egy darabka, a szalonnából. Persze, volt olyan is, aki már csütörtökre végére járt az elemózsiának. Na, ilyenkor kezdődött a csapdázás, csúzlizás valami ehető kisállatra. A horgászás nem dívott, mivel hegyi emberek lévén, nem voltak ismerősek az élelemszerzés e területén. Élelemben a leggyengébben ellátott személy általában, a Kozma- sógor volt, a „szomjasabbik” fajtából. Ő már szerdán leengedte az utolsó falat szalonnáját a torkán, de aztán gyorsan vissza is húzta, mert rövid rágcsálás és a nyeldekelés után, egy spárgával, amivel előzőleg jól megkötötte ezt a bizonyos szalonnát, visszavonszolta a gyomor szájából. Így érte el azt, hogy a következő napon is kerüljön falat, abba az igen éhes szájba.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-10-08 11:13:29
Utolsó módosítás ideje: 2025-10-08 11:13:29
