Lakatlan térségek


ne szólj közbe, idő, idő, idő, érted? a kurva életbe, csetelsz, nem érdekel, érted, leszarom, két jó van a környezetedben, vedd észre! lepedődet, elbaszott lázbeteg vagy. elsikkasztod az életedet, mert minden faszfejre hallgatsz, nem érdekel! erősebb tónus. emeli hangját. Az a sok duma! figyelj, egy mondatot könyörgöm, egy mondatot hadd mondjak el, ne szólj közbe, egyszer ebben a jó, büdös életben hadd mondjak el egy szót. minden lelkiállapotod megmagyarázod. megy az idő, az idő pénz, hallottad már ezt a mondást? olyan koldus vagy, aki gennyedző sebeit mutogatja szánalomért könyörögve. ne kiabálj, és állok a fürdőszobában, próbálok bőgni, ha vele vagyok az időben, vakaróznom kell, persze lelkileg. de nem megy, nem hatja meg, meg különben is németül szól a rádió. állok a fürdőszobában. Szemtől szembe kerültem az idővel, az emberi psziché nyavalyájával. közben paprikát vág, látom, hogy haragoszöldet. a kezében tartott nagykéssel. hallod, hogy sírok? hallom, és jön a piros paradicsom, lehúzza a héját, provokálom keménységét. szeme mögött Isobel. nem tudtam, hogy ha nem akar szépen beszélni, a hangja olyan, mint egy mandragóra, amit most húzott ki egy kutya a földből. nevetek. ott vagy? csönd van, kinézek, a nagy havak ideje jön, a nagy havaké. a nyár eszembe jut, az a nyár, a kis piros kocsi és a kék zokni. csiga. vagyis borotvált. hogy hosszabbnak lásson. csiga. természetes, eszik és vetkőzik, mindene kopott, és tiszta meztelenek vagyunk, élvez, nem zavar a kocsi, nem izgat, őt sem, mert rám koncentrál. jól csinálja, két csóró. és ez így megy, lágy az arca, szempillái lecsukódnak, szinte mosolyog, ahogy ráhajolok. nem most, ha megszólal, mindent elront, lágy és hirtelen gyors. most másra gondol, most másra, nem, ezek olyan intim pillanatok, amikor kell neki a nő, de a nő nincs! haragszik rám, érzem, nem lágyságát érzem, a sás kábító illatát. nem engem kefél, valaki mást, báb vagyok, "uram, futott ma olajbogyóval a zsebében?" ezzel a mondattal mindenkit kiborítottam, pedig csak felvezetés. nők szemének fényét láttad bódulatodban? más időt használok én is, máshol vagyok, baszunk, igen, ez a baszás, így nyersen, négyen vagyunk a szemhéjak mögött, rá gondolok a késesre, aki megsiratott valamikor a tükör előtt. aki szigorú, aki... akibe bele tudnék szeretni, ott van szemhéjam mögött, és látom, ír. de miért ő? valamit mond. valamit a magyarokról. a hangját hallom, most susog kémia, figyelj kémia, ha működik. oké. kinézek az ablakon, máshol vagyok, egy hotelban vele. nincs lehangolóbb, mint egy hotelszoba. látom őt, remeg, látom a kanvágyat. nem vetkőzik, rám esik, először gyorsan, nagyon gyorsan, négyen vagyunk. a másiknak test vagyok, egy test ezer nővel, neki nem. beszél. sosem szeretett, de kíváncsi rám. minden mozdulatomra. ez a nagy havak ideje, most belenéz a szemembe. barna, ő is az. nézem nyakát, karját, lábát, beszélgetünk, kisiklik kezemből. kisiklik, máshol van megint. alszik a szemem mögött, négyen, igen. végzett a másik a nőjével. elküldöm, menj. most. öltözik, nem volt jó, sokan voltunk. mi az, hogy nem volt jó? ezer éve voltál nővel, mondom. gyerek ez még. elmegy. nem tudom, hol vagyok, lassan hull a hó. és nézem a kocsi nyoma mellett a tavat. a természet legszebb primér tulajdonsága a mozgás. elment. mozgott felettem a mozgás, ami átjárja a világot, de ez a mozgás nem egyéb, mint bűnök állandó következménye, és csupán bűnnel tartható fenn. azért szeretkeztem, hogy még jobban érezzem a magányosságomat, ami félóra élvezet volt csukott szemhéjam mögött, a nagyhavak idején. nem, nem voltam angyal neki a hóban, nem. de a meztelen igazság klassz kifejezés, amit olyannak látok, amilyennek látszik, nem, ami. képek az elmémben, amikor jött a nője, fekete haja volt, ébenfekete, hófehér bőr, mozgott, elmosolyodom, gyönyörű volt, hol volt, hol nem volt. rám nézett, akkor jöttem rá, hogy vak. nem úgy vak, tudod, hanem lát, csak beszél. és nincs csönd. a társam mondja, a férfi a lehunyt pillám mögött az idődbe kopogott be csak, az elmédbe. beszél. az enyém, nem veszed el, mert az enyém. úristen, gondolom, ez a nő vele nem volt késsel a kezében, kislány, neki nő. és az a másik nő. kopasz barack, nem tudom, hogy jutott eszembe. mindig négyen vagyunk az időben, egy levélköteget vesz elő a lány. a fehérbőrű. tessék, itt van, írd. szeretők voltunk, szólt. zavarta, hogy vak vagyok, zavarta, hogy medúza vagyok a hóban. hars volt a sírása, és elment. mi ez bennem, ez a szoláris beszélgetés a szellemivel. elment Isobel, itt hagyott valamit az idő csavarmenetén. szexus és bűntudat, primér mozgások, ugye. bűnök, de tiszták. lassan jő a nő. kiveszi kezemből a leveleket. ordít, hisztizik a férfinak, ki a szemhéjam mögött van. Te, szemét állat, gondolom én. a nő, a társ kisstílű. annyira senki, lehet, hogy én vagyok hülye, az idő igazsága a bensőkben található. Mozog a nő, a fenyves felé megy. Isobelre gondolok és a képeire meg a hol volt, hol nem voltjaira. Mosolygok, holott nem kéne, nem, ő a hunyt szemem mögött lévő férfié, aki kiabált velem, és valamit mondott az őrültekről és a zsenikről. Akkor éreztem igazinak, vadnak és gyengének, igen, akkor éreztem őt sebezhetőnek, amikor nevettem rajta. négyen vagyunk. négyen minden időben. a fű kikopott, napégette. gondolj Remedios ölére...

haza kéne mennem. hippói ágoston szól bennem. nem tudom, mi az idő. ránézek. talán nem röhög ki. a szexualitás és a kultúra egy és ugyanaz, ez a tudás gyökere, hippói ágoston. de ha ez elnyomorodik, a vallás is eltorzul, a rózsa helyett kelbimbó nyílik. rázd le magadról az ótestamentumi bilincseket...

négyen vagyunk. a férfi, a kis tökös, aki mást baszott, isobel és a nő. és én, kérdezi egom, én hol vagyok e képtelen monológban? Ki vagyok én itt?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-01 11:25:41
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-01 11:25:41