két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)

mindig onnan kezdem
ahol abba sem hagytam
mindennap újra
magamhoz tapadtam
nem vagyok félkövér
a dőltet feltűrtem
mert fogalmam sem volt
hogy hova kerültem
a zöldség hazament
a hús  a fán alszik
lassan mondom hogy értsd
ő is rám haragszik
ne mondd csak rajzold le
addig majd megfogom
talán nem én maradok
az utolsó nem rokon
ez a helyzet bizony
az a helyzet talan
alattam inog az
élet csupa kaland
nem értem a kérdést
de tudom a választ
nem bánom az érzést
jöhet a vadászat
sarokba szorítom
onnan is megszökik
később felébresztem
maradok holnapig





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-11-21 16:17:18
Utolsó módosítás ideje: 2025-11-21 16:17:18