a kapu
áll a kapu előtt
fején barna micisapka
vékony ujjaiban
villanydrót
összetekeri
próbálja beledugni a zárba
fém karistolja a fémet
zavarja ez a hang
lassan lehajol
a keze finoman remeg
lenyomja a kilincset
semmi
valamit motyog
mintha magához beszélne
mintha a kapuhoz
mintha a szürkeséghez
a drót kiesik az ujjai közül
halkan koppan
ő csak áll és várja
hogy valami kinyíljon
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-12-08 10:08:41
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-08 10:08:41
