Önként

amikor egyik barátom
azt mondta van valamije a számomra
örültem no nem őrülten örültem
de rám telepedett az a bizonyosság
hogy ha adok akkor előbb-utóbb
mástól sokkal többet kapok vissza
s lám lőn ímé újabb bizonyítékot
láttam ennek a filozófiának
a működésére

persze mi is lehetett volna
az ami a számomra van valamije
mondat mögött rejtekezett
hát persze több doboz könyv
elterjedt rólam anno illetve valakinek
azt mondtam hogy szeretem a pálinkát
persze nem hazudtam valóban szeretem
ha jó bár ha rossz akkor is megiszom
no azóta évente tízliterszámra kapom
az ajándék pálinkát
legutóbb évtizedes barátom lepett meg
fél liter körtével s azt kérte
segítsek rajta olyan sok pálinkája van
segítsek neki meginni jót nevettünk
így is lehet adni a másiknak

a könyvekkel is így vagyok
elterjedt rólam igaz tettem is azért
hogy elterjedjen rólam hogy mentem
a könyveket a szeméttelepek feneketlen
gyomra elől mert a könyv mégis
a kézzelfogható tudás vagy legalább is
számomra az és a kidobása olyan
mintha valami nagyon fontosról
és nagyon is kollektíven mondanánk le
ilyenkor üvölteni tudnám mások fülébe
hogy emberek ne tegyétek ezt magatokkal
és ne tegyétek ezt velem sem
legyen a könyvetek nektek is szent
akár a kedves teste amit simogatni kell
és nem csak akkor amikor friss és fiatal
hanem akkor is amikor már meglátszik
rajta az idő és vonalai gyűröttek lesznek
mert tartály a test a lélek tartálya
s ha a tartály romlik is a benne lévő
lélek és ember és tudás és isten és te
nem változik nem változtok

valóban azt is mondhatná bárki
hiszen a könyvek tartalma egy idő után
annyira időszerűtlenné válik hogy semmi
értelme nincs tartani mert a kutya sem
fog belelapozni igen valóban elévülhetnek
a könyvben lévő információk sőt
kollektíven túlléphetünk ideológiákon
nézeteken és gondolatokon
a tudomány száguldását meg egyszerűen
sem a könyvek sem az ember (aki a tudományt
önmaga építi fejleszti és bővíti) nem tud
lépést tartani igen ilyenkor a könyv
ami tartalmában ugyanaz hiszen egy
jottányival sem változott a beltartalma
időszerűtlen lesz de feladata átváltozik
és kordokumentum lesz belőle
ez is egy nemes feladat és nehéz
élet önmagában bármit is őrizni
a könyv ezt alapjáraton tudja

szóval a könyv és az ajándék
hiszen messze kalandoztam az eredeti
mondanivalómtól (biztosan mert Huxley-t olvasok
és én is olyan lettem mint a Vak Sámson)
egy fiamos-unokázós vártúra előtt elgurultam
a megadott címre a meglepetésért
ilyenkor mindig oly erővel lesz rajtam úrrá
az indulat (akárha valami valódi testi vágy lenne)
hogy türtőztetni is alig tudom magam
bele ne nyúljak a könyvkupacba és ujjaimat
meg ne merítsem közöttük csak úgy
maga az érzés miatt amit a papír közötti
úszás okoz (persze mint a kódfejtő fejében
nekem is végigfut ilyenkor ezer és ezer
egyedi megoldás a betűk összeállításának
módjáról és ez mind elraktározódik a fejemben
s születnek majd belőlük saját gyerekek)
bepakoltam a dobozokat a csomagtartóba
és a kocsit a túraútvonal forrásánál hagytam
lezárva benne a sok könyvvel együtt

a túra jól sikerült mindent láttunk
amit kell (erdőket fákat madarakat gombákat
vízátfolyást és göröngyöket emelkedőt és lejtőt
várat és az emberi munka hihetetlen kitartó
eredményét 440 méter magasan)
és mindent láttunk amit nem kellett volna
(üres sörösdobozokat eldobott üvegeket kivágott
lopni való fákat feldarabolva és szemetet
szinte mindenhol szoktam mondani volt
hogy a szarvasok már csipszet esznek sörrel
ja és láttuk a mohovcei atomerőművet is
a ragyogó napsütésben a távcső szépen behozta
magát az erőművet is nem csak a hűtőtornyokat)
aznap még nem nyúltam a könyvekhez
tartogattam a várható kielégülést
nyújtottam az élvezetet akár egy szeretkezés
alatt igaz most nem volt másik akit meg kellett
volna várnom de az ember legyen kitartó
az elvei mellett igazam van vagy igazam van

másnap délután kezdtem el kipakolni
a dobozok tartalmát persze nem számítottam
másra egy szabadban bár fedett helyen
tartott könyvcsomagnál sok átnedvesedve
meggörbítette a gerincét akár egy ember
ha negatív dolgok vagy események érik
poros volt mindegyik de ez a legkisebb rossz
azonnal lekefélem az ilyeneket
szeretek könyveket kefélni mert azonnali
a munka eredménye és a felszín alól
előbukkan az eredet a ma alól a múlt
gyanús volt néhány könyvnél az hogy
mintha bebábozódott légylárvák üres
hüvelyeit találnám meg a könyvek között
de egyelőre nem zavart mert a könyvekben
nem tettek kárt egy-két helyen olvadt csak a
könyvekre testnedvük s aztán odaszáradt
de Konrád és népművészet és Szerb Antal
és Bhágavata és Vujity Tvrtko és Petronius
és Pa Csin és John Lennon és Morrison
és Mitford és Adam  Mickiewitz és Bella István
nem sorolom tovább mert már most érzem
a belőletek felém irányuló irigységet
életem egyik legjobb könyvfogása lett ez
a kidobott poros légylárvás csomag

még az sem zavarta meg óriási örömömet
hogy a doboz alján egy először szétrohadt
majd maradványaiban összeszáradt veréb
tetemét is megtaláltam a könyvkupac alján

valószínűleg agyonnyomta a kultúra szegényt
mindig is mondogattam magamban hogy
a kultúra nehéz műfaj és aki előkészületlenül
belecsöppen az így is járhat csak árt neki a tudás

és eszembe sem jutott közben Tandori
csak most ahogy ezeket a sorokat leírtam…      







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-12-16 09:28:54
Utolsó módosítás ideje: 2025-12-16 09:28:54