Kandinszkij cipője, köpenye,
az imaterem kókadt virágai alatt.
Telihold kéményre állványozva,
fénybe borítja szürkülő esténket.
A tenger elaludt ölemben.
Ez barátság és szeretet, a kövezeten
szerteguruló szavak, betűk,
tengermélyi, örvénylő, haldokló arabeszkje.
