Visszaesve
Visszaesve
A szép szemed behálózó vér
ér amorf firkái, nem ledér
fényét idézik: (bár, hát felér
véle) a bűbájt! – mégis megér
bűnt és vezeklést… Isten, ha kér
vagy követel: a halál kit ér…?
Az ősz húrján a késő bánat
mélán pendül, senki sem szánhat
száz nyarat, (ha gyilkos tél támad!)
csalogányszót, szomj-kéjes szájat.
…a léttized – tékozló vágyat
farkasvakon is látva-láttad,
s lám megrepedt rianó hátad:
AZ ÚR
mint, megkerült küldeményt átad!?
--
Utóirat:
Míg szemed tűnődik egy székfűn,
fejre olvasva minden főbűn,
s, lehetsz parázna, még ily hithűn!?
(bár, nincs nyoma sem ágyon, sem fűn!)
Áldomást, vallomás vált, sűrűn…
A vakvezető: virág? – parfüm?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-06 11:47:56
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-06 11:47:56
