Megfeszít
Utat talál az idő, átfolyik
a laza tetőcserepek között.
Kint langyos újév párolog,
vízzé korcsult hó az ereszben.
Szikár a födém mégis enged,
térkép rajzolódik a plafonra,
gondolatnyi kontinensek.
Végtagok nélküli holnap
és veleszületett múlás jön.
Faliórába dermedt rovátkák,
az udvari fű percekre törve.
A padló résein felkúszik,
magához varrja a testet,
öltésről-öltésre megfeszít.
Mielőtt a bőr majd elenged.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-08 17:22:20
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-08 17:22:20
