Egyszerű lenne

Egyszerű lenne.
Csak mi szűkítjük
a teret magunk körül.

A görcs –
ahogy ráfeszülünk
az egymásra tolódó napokra,
a torokban megakadt szó,
a kapkodva vett levegő,
mintha számítana,
ki mit lát belőlünk.

Mintha a megítélés
mérőeszköz volna.
Mintha mások
pontosan tudnák,
mit gondolunk.

Mi pedig olvasunk
– többnyire félre:
a homlokon lévő ráncokból,
a hanglejtésből,
az arcizmok mozdulásából.

Ezekből rakjuk össze
a biztosnak hitt egészet.
A tévedés ritkán
szerepel a változatok között.
Ha ma nem történik meg,
holnap biztosan.
A várakozás
megelőzi az eseményt.

Belülről oltjuk ki a fényt,
a test lassan megszokja
a félhomályt.

Idővel pedig elfelejtjük,
hogy van mozdulat,
ami visszahozhatja
a hitet,
ami egykor
bennünk lakozott.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-10 13:33:30
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-10 13:33:30