Variáció
Az éjjel hazafelé...
és nem volt haza.
Vihar előtti csendben ingott
a bársony nesz illata.
Kísértő lelkek dzsungelében
az uccán hált az értelem.
Disznőfejű s az Ős Kaján
ott szembe jött velem.
Cicázott velem, palástja alól
elővillantak úri érvek.
Kacagott, fittyet hányt nekem,
a tenger földmívesének.
Szívem szorult, rezgett a lábam
a Dunára néző ablakok nevettek.
Íme, hát meglelted - mondták,
s fölemeltem a keresztet.
Az idő lassan elszivárog,
altisztek pörölnek velem.
Csak az marad csalóka reménynek:
talán eltűnök hirtelen.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-11 09:40:48
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-11 09:40:48
