karabíner (jav.)

kedves gyöngéd cuki félénk
mintha receptre írták volna föl nekem
titokban ilyen volt a lélekdokim
láttam rajta szégyelli teste vékony vonalait
különleges szögeit vállainak
szokatlanul hosszú nyakát
gyakran sál mögé rejtette el
és már a profilképéből tudtam
a hegyek csöndje ejti rabul
az elhagyott ösvények és izzasztó kaptatók
szereti a csúcsról végigfürkészni a távoli völgyeket
de hiába hordunk hasonló cipőket es járunk hátizsákkal
hiába vonz benne Árész
az ő harcosa
nem lehet se táncosom se szeretőm
vágyom az ő magányára
de nekem
a szikláknak csapodó óceán hullámai kellenek
apály után feltárult homokos fövenyek
sós vízpermet arcomon
és mégis
csak egy napra legalább egyre
lennék karabíner hátizsákján
az amelyikkel a kulacsot rögzíti
a legszebb legnehezebb útjára






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-18 11:55:40
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-19 04:07:53