Kinyílik a nagyvilág
Egy útra léptem s haladok.
Mint izzó parázs világítok.
Forró talaj, égeti a talpam.
Elviselem, de nem halkan.
Ordítani tudok, mert ez fáj.
Kies puszta most már a táj.
Nézem s látom a távolban.
Emberi valóm a homokban.
Kinyílik a nagyvilág s altat.
Eltűntek már a forradalmak.
Izzó parázs világít, nem éget.
Adja magából a szelídséget.
A fény hamvadni kezd lassan.
Ha jön majd szél még felvillan.
Újra lángolhat, lankadatlan.
Végül hamuvá lesz s elillan.
2025.01.20.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-01-20 20:30:46
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-20 20:33:21