A tövismadár


Még nem hallom a gyönyörű, csengő éneked.
Drága madárka, begyed a tövisbe ne tedd!
Nem várja még senki, hogy utadat befejezd.
Az csak mos kezdődik, a fészkedet építsed!

Légy óvatos, mert sok lett a tövis az erős karó.
Mind veszélyeztet, egyre több a hangodra vágyakozó.
Isten mosolyoghat még, ezt máshogyan  is eléred.
Ha szárnyaid verdesve, szeled fel a tiszta kék eget.

Nehéz  ugyan repülni, a széllel kel dacolni.
Sokszor az esőben lehet csak megmosakodni.
Apró kis patakok csillapítják, hűsítik a  szomjad.
Drága kis madárka, ezért a hangod, még ne hallasd!

2026.01.25.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-25 11:54:11
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-25 11:54:11