Minden múlandó



Minden múlandó semmi sem állandó.
Az élet egy pocsolya, mely kiszárad a melegben.
A víz, pára lesz a levegőben.

Olykor embertársaink is így tesznek,
Eltűnnek, elillannak, a semmibe vesznek.
Nehezen múlnak a napok,
Elismerést, egy jó szót sem kapok.

Lecsapódom a pocsolya medrére hajnalban.
Mint egy könnycsepp az arcon.
A világot sajnálom.

Párává válva lebegünk sokan.
Visszatérünk a pocsolyánkba minduntalan.
Akkor is, ha közben újra elfáradunk.
Mi mindannyian emberek, csak vízpára maradunk?

2025. 06. 02.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-01-27 11:25:50
Utolsó módosítás ideje: 2026-01-27 11:25:50