A hegyen
Fent a hegyen volt Pista bácsi birtoka. Hegynek nevezte az apja, az öregapja, de még a dédapja is, pedig halomnyi magas volt, vagy inkább alacsony, ha földrajzi mércével mérte volna. Ide húzta fel annak idején a fóliasátrat és a felmenőitől örökölt népi bölcsességgel termesztette a paradicsomot, no meg a csípős paprikát, ami olyan erős volt, hogy majd kifolyt a szeme annak, aki óvatlanul nagyot harapott belőle.A faluból pöfögött fel minden nap saját maga fabrikálta traktorral, megöntözni a növényeket, minden délután. A termést aztán eladta. Volt, hogy minden nap két tömött szatyrot cipelt a buszon, a városi kollégák tolakodtak a friss áruért. Pista bácsi keresett vele rendesen. Aztán ahogy begyűrűztek a nyugati üzletláncok, megcsappant a forgalma.
A kisközség szélén állt a házikó, amiben lakott, amit a keresztapjától örökölt. Illetve, majdnem örökölt, mert az öreg még élt, de nem örvendett viruló egészségnek, néhány kanál levest tudott csak belediktálni naponta Panni néni, Pista bácsi felesége. Úgy nézték, hogy bármelyik nap feldobhatja a talpát.
A Körösztöt, mert így nevezték a rokont, az épülethez ragasztott apró szobába költöztették, amikor még nem bácsi, hanem Pista a helyre legény asszonyt hozott a házhoz. Köröszt, nem tiltakozott, mert betettek neki egy televíziót, amin tudta nézni az Önök kérték c. műsort, a legteljesebb nyugalomban. Akkor még nem rohantak az emberek, mint mostanság, akár a bolond kutyák, amik saját farkukat kergetik. Kivéve Pistát.
Évek teltek, a család szaporodott, három lány született.
Pista húzta az igát, a városi gyárban addig fényezte az autókat, amíg neki is lett egy piros kocka Ladája. Nagy becsben tartotta, nem is használta többet, mint évente ötször. A traktor volt az istene, amikor ráült érezte azt a szabadságot, amit máskor sohasem. Alighogy letette a műszakot és hazahozta a koszos Ikarus, ruhát cserélt, kivéve, a micisapkát és már pattant is a műanyag nyeregbe.Irány a hegy.
A telekre kicsi présház is épült, zsúptetővel. Az ajtó szemöldökfája viszont olyan alacsonyan helyezkedett el, hogy sokszor beverte a homlokát, pedig két lépcsőfok is vezetett az épület belsejébe lefelé. Főleg akkor akaszkodott össze a kemény fával, amikor néhány kisfröccsöt is leengedett a torkán, ami saját termesztésű borából készült. A fóliasátor mellé tíz sor kék szőlőt telepített a Köröszt, az is az ő öröksége lett.
A pincében, mert így nevezték a házikót alacsony hűtőszekrény zakatolt, benne mindig hidegen tartva az enciánkék szódás palackot, teli kancsó bordó hegy levét, egy darab avas szalonnát, némi pecsenyezsírt virágos mázas ibrikben. Az asztalon csíkos vászonba csomagolt kenyér.Pista nyughatatlan természete itt tudott csak megpihenni, annyi időre, amíg falatozott. Nem bírt magával, pedig az orvos nemegyszer figyelmeztette, lassítson, mert a ketyegője nincs a legjobb állapotban. A férfit nem érdekelte ez a beszéd, hajtotta magát kivörösödött képpel. Gyűjtötte a pénzt, dagadt a dunyhahuzat.
A középpontban érezte jól magát, mindenről tudni akart. Sajátos felfogásban értelmezte az életet. Előfordult, hogy feketévé vált a tekintete, akkor illendő volt kerülni, mert belekötött az élő fába is.
Búcsúkor meghívta a rokonságot reggelig tartó dínomdánomra.
Tükörbe nem nézett, így azt sem vette észre, hogy dér hullott a fejére.
Körösztöt eltemették, Pista üldögélt a hátsó szobában cigarettázva bámulta az autóversenyt, amíg ki nem dőlt a fáradtságtól. Panni néni egyre nyüstölte, hogy ne vállaljon annyi túlórát, kifényesednek azok az autók őnélküle is.
Nem hallgatott a feleségére, inkább elmenekült fel a hegyre, bőgetve a motort, mint egy Forma 1-es pilóta. Nem tudni, hogy ivott- e aznap, vagy sem. Pista bácsi holttestére másnap hajnalban bukkantak rá. A férfi a jármű alá szorult. A traktor négy kereke az ég felé meredt, messziről olyannak tűnt, mint egy hátára fordult büdös bogár.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-02-19 17:09:02
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-19 18:11:35
