Ki van alatta

Minden lépés után megrogyni látszik teste,
de csak egy újabb kádárkockát pottyant.
Kisebbet, nagyobbat, néha kicsúszik:
egy kúria, nagy ritkán villa.

Falak bélsárral tapasztva.

Felegyenesedettek jelennek meg,
pillanatonként máshol,
a sietős forgástól szédülten
beköltöznek.

Ivadékaik aranykerítésre vágynak.
Szájukba ételt ököllel tömnek.

Aki meglátja a házkakálót,
megáll, töpreng, folytat.
Néhányan meghajolnak előtte,
a többség követi őket.

A tojó lenéz az apró nyüzsgőkre,
mosolyog, jól érzi magát.
Egy pillanatra eszébe jut valaki,
elhessenti, dolgozik tovább.

Észre sem veszi,
hogy egy szkarabeusz szétlapul.
Az aprók odarohannak
és megeszik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2026-02-21 22:36:36
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-21 22:36:36