Szabadnak lenni
Üres vagyok,
üres, üres, üres.
A hordók elgurulnak,
a rigófütty leesik a fáról.
Az idő kényszerbe burkolózik,
áztató eső martaléka.
A kiindulópont te vagy,
nem születtem én csak szenvedésre.
A gólyák hazajönnek,
egy sünt elütöttek az úton.
Ragacsos boldogságban
úszna mindenki,
mondhatni ez éngravitáció.
A semmittevésnek holló vájja a szemét.
Eszkalálódik a zuhanás,
örömeink igazság szerint belterjesek.
Nem keresem kákán az igazságot,
magamon találom a csomót,
idétlen bog, durva kötés.
Óceán buzog a lelkekben,
a szíved delfin, hiteddel etesd meg,
ez lenne az élő örökkévalóság.
Szabadnak lenni méltóság,
nem pusztulás és nem kárhozat.
És leszek Istenetek,
és lesztek mindnyájan az én népemmé.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-02-27 02:04:21
Utolsó módosítás ideje: 2026-02-27 02:04:21