kereslek
érzéketlen algoritmusokkal
telezsúfolt
világban bolyongok
pixelenként rakom össze az arcokat
bitenként a hangokat
becsapva magam
éjjelente, forgolódva
jelzőkért
metaforákért imádkozom
reggelre megöregszem
botladozom
keresztül a városon
az üres utcák
a barátaim —
nem értik
mit és miért teszem
azt, amit
mosolyod
ott van
minden
görcsbe ránduló
pillanatomban
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-03-26 11:39:10
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-26 11:39:10