Szegény Zoli

Ajtódon túl kicsit
mondjuk ötszázöt métert
senki sem tudja rólam
hogy én vagyok Zoli
pizsamám ágyba vetve
az az ágy elfelezve
hol hangos a sírásod
néha meg kinevetsz
hogy alsógatyám fecske

és hogy barátaim
nincsenek nem is lesznek

valaha angolul
tanultam nyelvemet
árva ükunokáim
és a kutya sem érti
zoknim meg rohad
és mindig berohad
merthogy használom
hallod egy miccenést se

a dunyhából éjszaka
fázósan kikelvén
mezítláb átszaladtam
a wc-re hova lett?
nincsenek helyükön
a dolgok motozgattam
sillabizálva ó
a villanykapcsolót

fejemet a sarokba
vágtam vörös a képem
a kulcscsontom fáj és a
térdem hasonlóképpen

kolbászt nem ehetek
sonkát nem ehetek
virslit sem ehetek
melléd nem fekhetek
különben neked 8
de amúgy sem találtam
mást a hűtő üres
csak mackósajtokat

füstölt sajt azt nevezem
vagy ne legyen a nevem
a keresztségben Zoli
bár nincsen rá tanú
hogy meg is kereszteltek
Zsuzsika Zsuzska Zsuka
húzódj egy picit beljebb
wc-n voltam nem mondtam?
mennyi az idő?
én vagyok Zoli hallod?
azaz szegény Zoli






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.