Papp Zoltán : Meg-nem-válogatott-szavak III.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 8 órája
Farkas György 9 órája
Cservinka Dávid 11 órája
Filip Tamás 20 órája
Tóth János Janus 22 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 56 perce
A fény nem publikus 1 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 6 órája
Gyurcsi 6 órája
Jószándékú párbeszélgetés 8 órája
A vádlottak padján 9 órája
Hetedíziglen 21 órája
az univerzum szélén 22 órája
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Papp Zoltán
Meg-nem-válogatott-szavak III.

(Kalász-zene, csók-vér, temető-csend)

I.
Mossák az utakat, tisztulnak az átkos
életek szennyesei
hosszú éveken iszonyattá züllött az élet
a fohászok hiába érlelődjenek !
s ne hozzák vissza a háborút, a halált !
barázdás arcokon az évek kajtattak végig
gyűrött ajkak, fog-fogok
fagyott árnyékok a málló falakon
a légszomj nem oltható ?
aki vad, aki éhes, aki büszke
kong a hasa, üres a zsebe
aki gyáva szívére menekülnek szorgos gondok

… mint vakítón tündöklő hős máját tartja
a sasnak
az árva két seprűvel söpör, hogy neki
több levél jusson
a távolság leveti gyermeki szívű hajtásaidat
öledbe bújj, ott kuksolt gyermeked is emlékezz :
anyánk meleg öle mily szorongva ölelt
nyála csurog a szádnak
édes tején nőttél fel anyádnak

hallgass, valami zakatol :
vízcsillámú, fehér fogak koccannnak
szegényeken vas-szilánkok roppannak
ketté
mámoros akácok ága megcsendül
a kutyák éneklik : hiába kajtattam,
hiába kajtattam… ?

a bogár alszik a fűben
meglelte helyét, hol forrók a kemencék
mélyre zuhan, csupa jajongás,
de zümmögi halkan tovább énekét.

II.
Az életemet rajzolták.

Az árnyékban láthatóbban álltam
feledő vagyok s az éjtől tanuló
egyedül vagyok boldog-talan
agyag-szívű, űzött madárként szállok,
dalolok, halni tanulok
amit szívem hitt, mindent elsirattam
köpd le magad – mosolyognám, de csak
szégyellem magam
elhallgatott kétségeim eltitkolják másságomat
becsukom a szemem – az álom múlt-mosó

rákos ragály tolatott a számra :
nem tudtam szólni a szótól
a táguló világban józanul éltet
tovább a halak néma tátogása

vékony hangom a szél elsodorja
úgyis, hát hallgatást mímelek
a nagy hallgatásban a percek forgácsolnak
ne kérdezz az igazságról : megvernek

érik a földben a mag s én a
nyárral illanok aratni ;
puszta kézzel kezdtem egy
sziklatömböt faragni

kertészkedés közben kit csókoljak
megcsaltam már mást s most
bujkálva keresek egy angyalt,
kinek mellei mellemnek
feszülnek majd és elhervad
kezében a gyász-rózsa

csusszanj arrébb bánat s
jöjj közelebb öröm
Óda.

jeges szelek dörgölöznek hozzám
kicsi kín veri szilánkos daccal a fejem
a boldogok éneke csontomig hatol
tisztán buggyan a vérem, állom a kínt

Fáj.
a holdsugár ráremeg tátongó sebeimre
s reámzúg egy sötét, rostos, őszi
dallam…
az életemet rajzolják.

III.
Rólad neszez és susog az esti nádas
sose-nyugvó szíved gyönyörű dalát mormolom én is

szívem panasza dobban
annyira kívánlak
az erekben dobolnak a vágyak
amikor pillantásaink találkoztak
szívemre rettent : szeretlek !
azóta bennem lüktetsz
szememben nem hervad fénye a szemednek

minden-szépséged hozzád vonz
arcod angyali simasága mélyíti ráncaimat
lebbenő árnyad gyermekké tesz újra
rám ringva vigyázol

ne gyere hozzám a jégverembe
kívánom : így legyen
dúdolom énekem :
énnekem szépültél, énnekem

rólad susog és neszez az esti nádas…

IV.
Remélem megbocsájtják e néhány őrült sort
A jövő-hidegségtől félő költő-együgyűnek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Maroknyi lét

Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján