Vinnélek magammal de elragadtak tõlem távoli városok fényei (Az Ágnes könyve ciklusból)

mint egykor a bringa csomagtartóján vinnélek magammal
de elragadtak tőlem távoli városok fényei
jó megbízható volt a régi földes út
nem a flaszteren tekertem már féltettelek akkor is
mondtam hátraszólva beszélj halljam szavaid
tudjam meg vagy még mögöttem nem hagytalak el...
úgy vinnélek most is magammal meg-megállnék
egy kis pihenőre tépnék néked útszéli virágot
csennék újra egy kis tarlórépát a szügyi földekről
de elragadtak már tőlem távoli városok fényei
azt sem tudom hol élsz merre jársz
hol hajtod álomra fejed s kivel
vigyáz-e rád félt-e szeret-e merem hinni
azért eszedbe jutok néhanap bár izzó lobogást nem remélek
kis pislákolásra talán futja még belőled
ha nem akkor sincs semmi baj kislányom
a bringa gurul tovább  de magamhoz kötözlek verseimmel
le ne ess el ne veszítselek végleg mielőtt átsétálok
a túlsó partra legalább addig higgyem
örülsz nekem és nem engeded hogy az árnyak bántsanak odaát...

                                                                    Verőce, 2003. április 17.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Rétsági Évkönyv (Rétság, 2003)
Kiadó: Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Rétság