Az álmok tengerében




Az álmok olyanok, mint a tenger,
Szívesen megmártózol vízében,
De ha mélyre merészkedsz, elnyel,
És koporsód találod medrében.

Belemártod vízébe kezed,
Nézed, hogy csillog ujjaid között,
És tudod, semmi nem árthat neked,
Hisz Te vagy az úr játékod fölött.

Aztán egyre mélyebbre tartod a kezed,
És lassan a vízbe merészkedsz,
S miközben úszol, behunyod szemed,
És új, boldog gondolatokra ébredsz.

A hullámok könnyedén sodornak el a parttól,
Miközben lágyan ringatózol,
És nem is gondolod, hogy félned kéne attól,
Ami jöhet, hisz hiszed, hogy jól úszol.

De ha egyszer feltámad a vihar,
És te hirtelen kinyitod a szemed,
Az, ami addig szép volt, most bizarr,
És már a tenger játszik veled.

Hirtelen felcserélődnek a szerepek,
És te ott vagy teljesen védtelen,
És már hiába hunyod le szemedet,
Nincs álomvár, nincs őrségi védelem.

És amíg te borzadva látod, hogy hol is vagy,
Addig megfojtanak saját álmaid,
S mire a vihar kissé alábbhagy,
Te végre ráébredsz:
  Az álmok nem a barátaid!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.