Széttört álmok
Hittem, hogy teljesülnek az álmok,
Most még is széttört álmok között állok.
Bármerre nézek, csak szilánkokat látok,
Már nem tudom, mire is várok.
Lehajolnék menteni a menthetőt,
De ahogy felemelek egyet-kettőt,
Éles fájdalom hasít kezembe,
Vagy lehet, egyenesen a szívembe.
Vérzik testem, lelkem, könnyek a szememben,
Mit tettem, hogy ezt érdemeltem?
Szívem szerint futnék, messzi el innen,
Csak nem tudok, mert ez itt van, a bensőmben.
Összetörjek én is? Csábít a gondolat.
Tán nem is veszítenék oly sokat.
Tán csak könnyebb lenne, meghalni az álmokkal,
Mint megbirkózni a rideg valóval.
De nem tehetem. Ezek csak apró álmok.
Ezekkel nem váltottam meg a világot.
Nem is léteztek, csak itt, a fejemben,
És most már új álomvilág építésébe kezdtem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
