Angyali üdvözlet



Indulatok,
vésővel arcodba vésve,
kikelt mag,
arany búzamező,
mert vagy.
Voltál őrangyal vállamon,
s  mögöttem
a végső záport, eláztunk,
ne félj én is magamra vettem.
Rejtőztünk együtt ,
utcán, akarat,,
Sátán keresztje égett sarkamon,
de jöttél, a halálkapu  ősi isteni őre,
nem! - szóltunk mi - te és én a pőre.

Fekete szemed őrjöngő csapda,
mesékkel teli, önzetlen s  vadállati,
egyiptom óta; belenéztem,
mélybe estem . Maradsz. Itt  -.
Az árok felett,
hídnak odatetted védőn kezed
zártad az utat ,  betemettetett
s így még vagyok...  

Erőből szőtt vad üzenet ,
vadállatként tiszta Medve,
Anubis vad foga mar szeretve,
sötétség mozdul ;  
minden izma,
angyalkéz műve.
akarj ,akarva, élve

  
Taníts, kimondhatatlanul,
s kimondva;
minden szavad ,
tisztások  tépelődő vihara,
vadmadarak  örvénye,
egy egyszerű szoba,
egy tea s egy kutya

Ott voltál ne tagadd,
védtél s védted önmagad,
kiszikkadok a szomjúságtól,
ha rádgondolok-
becsapódhatnak véglek ajtók,
jöhetnek bilincsek
kisértetek.
Nem félek, nem félhetek,
ölelésed mint a tenger,
magad vagy a fekete Végtelen,
egybesűrűsödött Minden
s a Világegyetem.

Nem volt soha senki
Senki és senki, senki és semmi,
ki adott volna,
kenyeret, szót, reményt, életet.
Keresztre feszítettek-
mégis  felkeltem.

Legyen tiéd minden kitárulkozó gyönyör,
selyem levelek ölelése, csillaghullás,
rózsacsokrok kegyetlenül szorító karja
s tüskéje csípődet takarja.
Kéjben ölel az élet, üvöltsön benned a kéj
élj csak élj , felejthetetlen,
templomokkal, mezőkkel, tengerekkel
hívőkkel, hitetlenekkel, koldussal, temetővel
sok sok kisgyerekkel.
Ne felejtsd vannak hullócsillagok; elmék
melyek kihúnynak s a víz lemossa
mindazt, mindent, a ki nem mondhatót...

Nem mondhatod el senkinek
nem mondhatod el mindenkinek
úgysem értik, a szivárvány -
földre szállt angyalok üzenete
egy szó, soha ki nem mondható
megszámolhatatlan milliárdnyi üzenete.

Szeress mert szeretni kell,
szeretnéd ha szeretnének,
szeretném ha szeretnének,
szeretnék ők is,
de elfelejtik hogy kell.
Mutasdd meg nekik
egy egyszerűen bútorozott konyhában
benne van  minden a teában,
talán villany sincs,
csak önfegyelem;
különben összeomlik a szó
a szivárvány,
a mindenható.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.