Ma már megmásznám érted a sziklákat csúcsokat -A Levelek egy addiktológiáról ciklusból

Nagy László írta Szilágyi Domokos halálakor – az idézet nem egészen pontos -
„egy bugylibicskáért még a Kerepesi útig sem tántorognék el”
hát igen bár három napig szanatóriumi lakó voltam
lángoltak majd elhamvadtak bennem a versek egy sort sem írtam
de ötvenkettedik születésnapod követően egy szál vörös rózsáért
hazabuszoztam a messzi Dunakanyarba hogy felköszöntselek
tudom nem nagy érdem dicsőség nincs jogom büszkén verdesni mellem
de egy bugylibicskától nékem te milliószor többet érsz
érted akár a holdra is felgyalogolnék ha módomban állna
legalább addig is enyhülne a földi kín szívemben
lehet hogy találnék néked ott is egy kis gyopárt
melyet Erdélyben – már szégyellem – úgy vettünk egy fiútól
nem én másztam érte sziklákat csúcsokat pedig azt kellett volna tennem
de őrizzük még ma is huszonegy év után azt a gyopárt
egy albumba préselve erdélyi fényképeink között
most felrémlik bennem az olasz Velence is
a lagúnák a hidak a Doge - palota a Szent Márk - tér az oroszlánnal
egykori ifjúságunk szerelmünk mikor hittünk abban
hogy a második sírig tart annyi de annyi szenvedés kín után hiszem
merem hinni ma még te is úgy érzel irántam mint én: hiányzom és fordítva
érted akár a holdra is felgyalogolnék ha módomban állna
lehet hogy találnék néked ott is egy kis gyopárt
ma már megmásznám érted a sziklákat csúcsokat
mert egy bugylibicskától nékem te milliószor többet érsz  

                                                                               Balassagyarmat, 2003. január 30.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Üzenetek, vallomások, strófák (antológia) (Rétság, 2005)
Kiadó: Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár, Rétság