Tükröző jég alatt
Látom az arcod
és látom, hogy látsz
és gondterhelt ráncok
futnak szét és
látom, hogy várod,
hogy mondjam, hogy miért,
de csak egy esélyt kínálsz.
És üvöltő számon,
mint gyöngyöző szemek
futnak ki megdermedt,
csillogó hangok,
s te ott állsz még mindig
az álmos jég felett,
s nézed, hogy lassan megfagyok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
