Sorskivetés
botladozol az élet útjain
ütődsz faltól falig
és nyílnak rád mások ablakai
nem tudod merre menj
és szállni látsz remegő hangokat
édes sikolyokat
bizonytalanságod erőre kap
nem tudod merre menj
ágyad is rég kivetett elhagyott
a reggel zord fagyos
ha esik rád dér csontod is fagy ott
nem tudod merre menj
kietlen utcákon szürke házak
vaskapui zárva
ha nyílik is nem neked te árva
nem tudod merre menj
s így jutsz el űzve temetőbe
ősi sírhelyekhez
sírt feszíteni éhes kezekkel
nem tudod merre menj
most hogy szellemek közt lett otthonod
kopott nejlon szatyrod
lábadhoz rakod a tested álmos
és alszol hűlt testtel akár egy élő tetszhalott
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
