Véges idõnkben



ha most mi itt marakodnánk
lenne kedv vágy hogy újra tánc
vigyen forró szédületbe

vagy kínzón ringó rémületben
zuhogón verős esőben
megfulladnánk így szárazon

vagy az volna jó csak neked
zuhanásból emelni fel
föl a fényre mámoromba

ahol látni jóságunkat
összefonva két karunkba
elillanón elrepülve

most korunk rajzol arcunkra
képletet s holnapunkra
várva itt lenne öregen

helyünk a metamorf időben
pedig jól tudjuk rejtetten
véges időnkben nincs hová

menni és ha nincs hová már
ne marjuk egymást legalább
született hiányosságainkért






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.