Álmodott kompozíció



Hogy tegnap rossz kedvem volt,
az ég is sötét,
szomorú, hitehagyott
arcát mutatta.
Reménytelenül álltam
és vágytam Istent.
szántam magamat,
de láttam ott egy
angyalt a karjaiban
testeddel jelent
meg, s úgy tartott égre
fel, mint valami
nagy győzelmi jelt. Nevem
kiáltottad, és
vacogva zuhantam két
térdre, mint aki
bűnei fertőjébe
full és feloldást,
reményt, bocsánatot vár,
és veszettnek hitt
égtájait is vissza
kapja. Sorsaink
közösek. Fájdalom, vágy,
öröm, jelen van.
Magunkban hordjuk némán.
Hullt szirmú virág
rontásunk, s feloldó
szavunk, újra megbocsát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.