BÉKLYÓIM ELDOBTAM

Harminchat év végre  elmúlt, újra szabad vagyok,
Béklyóim messze  eldobtam, vígan szárnyalhatok.
Boldogság elkerült, nagyon sokáig kerestem,
Hittem hogy csupán múló légvárakat kergettem.
Börtönben éltem én, sok mindent nem is kaphattam,
Az igazi boldogságról csak álmodozhattam.

Álmaimban sokszor jártam Boldogság Szigetén,
Istenhez fohászkodva valóságot kértem én
Hogy egyszer az álmaim igazivá váljanak,
Szerelem Angyalai végre rám találjanak.
Ezerszer hittem magamban, hittem a  Sorsomban,
Reménykedtem a  szép jövőt ígérő holnapban.

Nem tudtam mit tegyek, családom vagy a  Szerelem,
Állandó gyötrődés, vagy boldogságos érzelem ?
Vágytam egy  jobb létre, örömre és szebb jövőre,
Felkértem volna Afroditét egy  perdülőre
Hogy majd segítsen kitörni ebből a béklyóból,
Felébreszteni a  hosszantartó mély álmomból.

Ifjúságom tovatűnt, éveim már elszálltak,
Tegnap azonban szememben örömkönnyek gyúltak.
Véget  ért egy hosszú fejezete életemnek,
Jövőre gondolok, reményt  adva képzetemnek
Ahhoz hogy végre a  boldogságom révbe  érjen,
Minden madár eztán csak a szépről énekeljen.

Harminchat év végre  elmúlt, újra szabad vagyok,
Béklyóim messze  eldobtam, vígan szárnyalhatok.
Börtönben éltem én, sok mindent nem is  kaphattam,
Az igazi boldogságról csak álmodozhattam.
Új élet hajnalát, szebb és jobb jövőt adj nekem,
Imádkozva, hőn szeretett, Jóságos  Istenem !

Zirc, 2005. Szeptember 09.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.