Eljöttem Hozzád Édesapám emlékére

ELJÖTTEM HOZZÁD
Édesapám emlékére


Csillogó mécsesek fényénél Apám Hozzád jöttem,
Csendes temető emléket idéz most körülöttem.
Leborulok Előtted, mert nagyon hiányzik Lényed,
Hiányzik a Te Személyed és az érdeklődésed
Boldogulok – e  a  Világban, csókol már  a Múzsa?
Avagy az irodalom buktatókkal teli útja
Mennyire nehezíti meg az alkotás örömét,
Próbálja visszaforgatni valaki a kerekét,
Lírikus gyermekének ábrándozó tekintetét
Eltéríteni, megváltoztatni a természetét.

Hiányzol Apám, lélekben úgy érzem, vigyázol rám,
Gyere,  vissza kérlek és segíts engem, kiáltanám
De nem jön szó az ajkamra, könnyeim csorognak,
Gondolataim mostanában sokszor Nálad járnak.
„Paraszti mezők küldötte vagyok” írtad egykoron,
Felbukkantál, valóságra vágytál túl az álmokon.
Hívő protestáns hittel bíztál mindig Istenedben,
Bíztál a dolgos, munkálkodó két kérges kezedben.
Hitted hogy a becsület elég hogy ember maradhass,
Ösztönös lírikus őstehetségeddel alkothass.

Az élettől kaptad sorban a nehéz pofonokat,
De csak róttad a barázdákat és a verssorokat.
Hitted, azt hogy ember maradsz, nem felednek soha el,
Minden verssor, minden lírád erről szól és énekel.
Csillogó mécsesek fényénél Apám Hozzád jöttem,
Csendes temető emléket idéz most körülöttem.
Leborulok Előtted, mert nagyon hiányzik Lényed,
Hiányzik a Te Személyed és az érdeklődésed.
Nyugodj békében tovább is Drága Jó Édesapám,
Emlékedet megőrizem, amíg élek, szól a szám.

Zirc, 2005. 10. 29






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.