(áll egy ember...)

áll egy ember
fekete, fekete nagykabátban
fényességben áll egy ember
vöröslik a sál a nyakában,
néz vissza ránk nagy szemekkel
minket néz egy ember fekete
nagykabátban, bohócot lát
szomorúvidámat és kisfiút lát
álmok bokoralján kucorodva,
elnézi sokáig a kicsi sün orra
hogy szimatol a gyermeki lábon,
a lábon a szandált, míg izzani
kezd talpán a lyuk szívalakja
a homályban, áll egy ember
fekete nagykabátban, egyetlen
vonal gyönyörétől, ha ölel
asszonyi mellet meleg lesz,
de költő vigyázz, mert nem menekülsz,
melletted most is ott van az ördög
s mint kusza rajz végén a hóba
együtt hiába pisáltok vigyorogva,
tél jön, kegyetlen, építhetsz embert
újra, szénné lesz szemed és orrod
sem fázik soha többé, mint
színeknek hiánya a játékos
gonoszság betakar majd.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Ha becsukom a szemem (, 2002)
Kiadó: Mezõ György