Málik Roland : Nagybetûs illúziók


 
2841 szerző 39117 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szolcsányi Ákos
  Egy kapcsolat fele
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: No. 21
Paál Marcell: Lakoma
Zsolt Szakállas: Szinkópák és védjegy
Gyurcsi - Zalán György: máté szerint
Metz Olga Sára: ez még mindig ugyanaz a víz
Szőke Imre: Bucc
Köves István: DÉLELŐTT, INDIÁN NYÁR
Pálóczi Antal: Kertben
Albert Zsolt: Világosság nyolc napig*
Albert Zsolt: A Nap feltámasztása
FRISS FÓRUMOK

Misinszki Hanna 5 perce
Szakállas Zsolt 6 perce
Bátai Tibor 15 perce
Paál Marcell 40 perce
Szilasi Katalin 48 perce
Serfőző Attila 2 órája
DOKK_FAQ 2 órája
Mórotz Krisztina 2 órája
Ötvös Németh Edit 4 órája
Ocsovai Ferenc 4 órája
Filip Tamás 4 órája
Metz Olga Sára 5 órája
Tóth Gabriella 5 órája
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Valyon László 5 órája
Bara Anna 6 órája
Tímea Lantos 7 órája
Tamási József 11 órája
Vasi Ferenc Zoltán 11 órája
Gyurcsi - Zalán György 15 órája
FRISS NAPLÓK

 PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 órája
Az amazonok rejtett zugai 2 órája
Baltazar 5 órája
Bara 7 órája
az univerzum szélén 8 órája
Sin 9 órája
különc 20 órája
Bátai Tibor 21 órája
Gyurcsi 23 órája
Dokk-verspályázat 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
Metz-Művek 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Nyakas 3 napja
Ötvös Németh Edit naplója 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Málik Roland
Nagybetûs illúziók




Ha azt hiszed,
Hogy akit szeretsz, neked él,
És hátországa nincsen,
Olyan magasból buksz le majd,
Mint a leggyönyörűbbek.

A nőknek van valamije,
Amivel elkerülhetik
Az alkoholt – a gyerek.
Nekünk mi az istenfaszánk van?

Régi képeslapokon,
Amiken szerelmespár
Látható, a férfi átszellemült,
Idióta szemekkel néz
A nőre, a nő csak bámul
Valahova.
Tekintetében ott a B-terv,
Hogy kéznél legyen majd,
Ha megbomlana a rend.

Álmodsz, ugye?
Nyugtalanok az álmok
Mostanában: a Nácival,
A Longobárddal, meg
Az Apostollal ülsz egy
Századeleji söntésben,
Éppen megszeged fogadalmad,
Nagyokat kortyolsz, iszol
Nekikeseredve.

Legalább Háború lenne.
A Csókkal az állomáson
Az Illúzióktól is elbúcsúznál,
Mert, mondjuk lövést kapsz
Hátba, vagy mit tudom én,
Vállba, ott vagy tovább visz
A társad, vagy nem. Ott
Felgyúl feletted az Égi Lámpa,
És a jóisten szép sorjában...

Változnak a napszakok,
Változnak a viszonyok.
Előbb falusi házat pofoztok ki,
muskátlis tornácról, murcos
gyerekekről álmodoztok,
ha kell, egy tálból esztek,
aztán egymás torkának estek,
ujjal mutogattok,
néha nem is érted,
néha nem is sérted.

Egy lendülettel
Nyakadba veszed a várost.
Ellátogatsz pár kerthelyiségbe,
Ülsz a Nap alatt, Felhők alatt,
Lomb alatt, villódzó Levelek alatt,
Ahogy mindig szeretted –
Egyszerre megered a nyelved.

Olyat is elmondasz,
Amit máskor soha.
Hogy mit gondoltál a múltkor
Este, mikor régi szenvedélyednek
Hódolva cigarettát vásároltál,
Hogy egyszer félóráig néztél
Egy csámcsogó kutyát és az
Udvar teli volt pillangóval –
Egy kalapos bácsit követtél,
aki mintha...
Emlékezel különös életedre,
Magad is ámulsz.

Mert ha a Bor alászáll,
Feljön a beszéd.
Mert a beszéd a borhoz van már
Kötve, de a bor nincs tehozzád,
Így egy helyen átszakad a gát,
Hogy Bosszút veszel mindenkin
És mindenen.

Apádon is,
Aki hamar anyád közé került
- Nemződ a Kéjben –
mint később kiderült,
Anyádon,
ki e kényes Világra szült,
Nagyanyádon,
Aki korán megőszült,
A Nődön,
ki előtted más karjába dűlt,
Egy vénasszonyon,
aki a buszon a helyedre ült,

És tavak mozdulnak,
Sztrájkolnak gyárak,
Iszik millió élő állat,
Sakál,
Gúnár,
A Kegyetlenség és a Jóság,
Jönnek a négy utolsó dolgok:
Halál, Ítélet, Pokol, Mennyország,
Köd-kezedben töltve fegyver:
Fusson ki merre lát...!

Sokszor napokig hallgatsz.
Megadod, ami a házé,
Megadod, ami az udvaré,
bámulod a kávéfőzőt, fortyog,
Fortyog a Fekete Szellem,
amivel az évek során
- szívdobogva –
barátságot kötöttél, és
Tényleg, mintha ő sisteregné:

Mért,
Hogy minden út közben
és végén egy kocsma áll?
Lehet farkasordító tél,
Fehéringes forróság,
Járhatsz városi forgatagban,
Vagy búcsúban,
Remegő sínek mentén,
Előbb-utóbb utadba kerül
Egy ház, bódé, délibábos
Sátor, egy asztal kifeszített
Ponyvával, ahol italt mérnek.

Micsoda évek.
Micsoda János-poharas
Nyarak zúgtak alapjáraton,
Fel-felcsörömpölve, s csak
Az jut eszedbe, buszozol
A nagyváros felé
Egy valószínű múltból
Egy lehetetlen jelenbe,
S hogy két hátország közt
Ott a határváros,
És az marad,
És az marad örökre,
Hej, az marad örökre
Titok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Új Holnap, 2005.
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-01 21:01   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2025-07-01 21:00   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2025-07-01 20:45   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2025-07-01 20:26   új fórumbejegyzés: Paál Marcell
2025-07-01 20:22       ÚJ bírálandokk-VERS: Misinszki Hanna ferencet szeretik
2025-07-01 20:19   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-01 20:17   új fórumbejegyzés: Paál Marcell
2025-07-01 20:13   új fórumbejegyzés: Misinszki Hanna
2025-07-01 19:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2025-07-01 19:11   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin