Látomások

Remegve,reszketve kelltem fel ma reggel
Agyam hullámzott akár egy tenger
Szörnyű álmom volt az éjjel
Tele kínnal,vérrel

A jövőt láttam foszlányokban este
Az egész világ el volt veszve
Romokban a házak és utak
A fák virágok mind felgyultak

Emberek szomorúan sétálgatnak
Sokan étel után várakoznak
Kitört valami a jövőben,valami szörnyű dolog
Ami minden életet elrontott

Rádöbbenek hogy mi a hiba
Nem kék az ég hanem lila
Mintha gonoszság férközött volna a fellegek felé
Mintha gonoszság festette volna át a kékesség egét

Ocsmány lila,mely nem vakít inkább szúr
Egyenesen a szívembe túr
Fáj,éget,perzsel,kínoz
És fájdalmamban a fejemhez kapok

Körülnézek az emberek eltüntek
A sár csápjai mindent benőttek
Eltünt mindenki a bűn mocsarában
Hiába kapaszkodtak a megváltás ágában

Majd éles síkoltás és felkelek
És hirtelen megremegek
Álom volt csupán de oly való volt
Megmaradt agyamban mint egy mocskos folt

Hangok szóltak végig fejemben míg álmodtam
Míg a végén fel nem pattantam
Hogy mi volt a lényeg?
A gonoszság mely eluralkodott végleg










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.