Januári tél






Szürke az égbolt
csontig hatoló
hideg, a fák
halottak tán
a kirakati bábu
gúnyosan bámul
lépkedek itt csak
feje sincs torzó
csipkés melltartó felett
nem kell már arc csak élvezet
itt meg csak lábak
látszanak
a harisnya nem szalad
a madarak a tetőre ültek
köd van? Egyre sötétebb
minden fenyegető, fények
messziről jönnek-mennek
hol is vagyok?
Mit akarok?
Ja, csak egy kis bort
Még, még,
Sosem elég
Feledni kell
azt az asztalt,
mely mellett oly gyakran
szólt ének,
veszekedés,
tarokk és csokievés,
vége
tán még körülüljük
eszünk, emlékezünk
nem tudja senki,
jöhet még itt
rosszabb a rossznál?
Isten, irgalmazzál!











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.