Komor szentként



kérdések
                                                      Szétdúlt sikátor ósdi útjain,
                                                      sírhalmok eldőlt oszlopi között,
                                                      égő tivornya rikkantó zajában,
                                                      kietlen éjjel meddő némaságán
                                                      vitt csendesen ez ismeretlen asszony
                                                    


Ha távozom a titkos másvilágba
Amit én már komor szentként várok ki
Szájszélét véresre, ugyan ki rágja
Jó utat majd csak varjú fog károgni

Őszinte lesz majd a bánat körültem
Utamon ezer szelíd áldás követ
Lesz-e olyan angyal aki megtűr fenn
Ember aki nem dob rám hegyes követ

Lelkem szabad lesz mint egy bitang ladik
Az utca ahol éltem, majd felderül
Ott maradt kalapomba pénzt ki hajít
Rám a pokol jő majd kérhetetlenül

Hol fogom majd tördelni üres kezem
Ki fogja lelopni rólam a zoknit
Jó szívvel mi lesz mire emlékezem
Ki olvassa rám, hogy mit is hagyok itt

Születik-e majd rólam szonett, kláris
Halálomra szomjat hol enyhítenek
Ki mondja: lelkem nem volt rút kanális
Istenem: szegény vagy ahogy hittelek

Sáron és moslékon ott is kibírom
Ki lesz odaát aki megünnepel
Hajadban lesz-e fekete liliom
Mi lesz ami űz, és milyen tűz lep el

Értem ki csal hangokat hegedűből
Utánam csak a düh és a harag marad
Ki lesz aki sírva és fájón bűvöl
Megismer majd az Isten, az agg alak

Fejét ki rázza majd, meg- megremegve
Jön-e majd az emberek gúnyja velem
Dorongolt eb üvölt-e fergetegbe
Ki lesz majd az, aki lehunyja szemem






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: Komor szentek (-, -)
Kiadó: -