Gátlások
Itt van vajon, itt van a határ?
Gyermek lelkem felnőtt testbe száll.
Felnőttem? Ó jaj nem hiszem!
Miért történt e rossz velem?
Úgy érzem most, hogy nincs kiút,
De ifjú lelkem olykor kijut,
Kijut a szörnyű fogságból talán,
S szabadon szárnyal: vidám madár.
E vers is épp ily pillanat,
A lelkem fáj, örül s szabad
(Azt hitted végszó? Te ostoba!)
Hiába szállna könnyedén tova,
Fut, de messze nem juthat soha.
Lehúzza e mázsás rejtelem,
Titok? Ó nem, csak félelem.
Hiába tudom, hogy marhaság,
Esztelenség és balgaság,
Gátlásaim, a szörnyű falak,
Könnyedén fogva tartanak.
Sly
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -