A Csoda Te Vagy

A csoda te vagy

Magam előtt látom hófehér testedet!
Mely az éj sötétjéből, mint Mont Blanc
Hófedte csúcsa, fehéren földereng!
Mely csodás selymességével,
Maga a döbbenet!

Imádom arcod, minden üdeségét,
Szétnyíló ajkadról, lágyhangod zenéjét
Zene minden szavad, szívem dallama!
Hárfa az én lelkem, csak te játszol rajta!

Ott van még két szemed, tükrei lelkednek,
Mint mélytengeri búvár, elmerülök benne!
Óceáni szépség, mi körülvesz engem,
Itt a legjobb helye, örök szerelmemnek!

Kemény kis füled de, nagyon kedvelem,
Sokszor bele súgom, mennyire szeretlek!
Kedvemre való még hajad selymessége,
Nyakad ívének pálma kecsessége!

Gyönyörű a karod, s gömbölyű a vállad,
Nincs is szebb élőlény e világon nálad!
Lehet bármily csoda, mit dicsérnek fennen!
Nekem te maradsz az, hidd ezt el nekem!

Az összes csoda, eltörpül melletted,
Te lettél az, magad, hófehér testeddel!
Szeretlek is nagyon, jobban mindennél,
Lassan lepergő, múló életemnél!










Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.