Csatársors

Vagyok a kispados csere,
mellőzött jobblábas csatár.
A technikám csak ténfere,
s (oh, jaj!) hibám sokszor fatál.

Csak állok itt, csak nézek én,
vagyok telepisált melón…
Bár lennék az Olymp hegyén,
s a hőn hítt vágyam Barszelón.

Van ez a pálya, földgolyó,
mint kedvem játszi térfele,
ahol zsonglőrködni oly jó,
akár a málnaszörp leve.

A góllövés egy orgazmus,
a mámor egy nagy orgia,
de stoplisom még csak mamusz,
hát, nem így kéne vannia.

Nézőm ordibálni restell
(csak csendben, halkan, síri kuss),
a vég előtt néhány perccel
azt nézi, hogy a lírikus

a helyzetben miként es el,
miként marad ki a ziccer,
aztán feláll, még felesel:
„Miért nem lőttem el spiccel?!”

(Nincsen mezem nekem ma már
és elveszett a sportcipő.
De visszanéz a rossz csatár:
Puskás befordul és, ni, lő…)






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.