Szemben a sorssal

         Szemben a sorssal

Bízok benned, és mindenben, mi téged övez!
Bízom szívedben, mely befogadott engem!
Szerelmünk, mint embrió, ki nem tudja, mi vár rá,
Most az anyaméhben fejlődik, hisz anyja vigyáz rá!

Úgy éled szerelmünk, hisz csírájában jár,
Mint, a vetett mag fejlődik tovább!
Bízzunk egymásban, hisz nem marad más!
A bizalom, szerelem, hogy a mag fejlődjön tovább!

Nem is ettől félek, hisz vigyázunk rá!
Mint anya, ki védi első csillagát!
Láttál már őz sutát, ki elhagyta borját?
Mikor farkas csorda, kezdte ki horpaszát?

Nem láttál, ilyet, hisz nem is láthattál!
Élete árán, védi meg borját!
Mi is védjük meg, leendő gyermekünk,
Egymásban leledzett, édes szerelmünk!

Nem bízok a sorsban, az előreláthatatlanban,
Hisz csapdája van annak, kiszámíthatatlan!
Mint háromlábú ordas, ki ismeri a csapdát,
Úgy lesem életem, minden áldott napját!

Mikor jön a csapás, mi tőlem elvesz,
Bízva szavaidban, ilyen soha nem lesz!
Nem esett hó, soha Szaharában,
Miért őrölne sorsunk, ily bajt a malmában?

Hisz mint a jó anya és áldott apa,
Úgy vigyázunk, hogy felserdüljön magja!
Szeressük egymást, hogy boldogok legyünk,
Boldogságban éljük maradék életünk!











Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.