Út a szerájba

A becsapódás pillanatát rögzíteni
majdhogynem lehetetlen
mert az abba a pillanatba
torkolló jelentéktelen pillanatokat
majd ugyanannak a pillanat nak a részleként
könyveljük el.

először arra emlékezünk vissza
amit kimondtunk, hogy a picsába
tényleg itt a vég
de mindeközben kezünk lábunk
lázasan dolgozik s ezáltal meg is
mentjük ami menthető
csak ülünk hasznavehetetlen agyunkkal
a székben mint egy sivatagi városra
épült palota romjai a hirtelen jött homokviharban
körülöttünk letöredezik a kaszni
-ezüstös hátú  kissé élemedett korú  csokinyúl-

Annyit azért tudhatunk, hogy íme újra elérkeztünk
egy általunk megadott lehetséges kilépési lám-lámhoz
És még napokig kétséges lehet helyünk, helyzetünk
egyebünk hitelt érdemlő meghatározása.
Ha agyonütnétek sem tudnék tippeket adni
hiába a térképészeti pontok.

S ha megglépjük újra a harmincezer lépést,
hogy vár e ránk működő szeráj
a fene se tudja






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.