Asszonyt szeretni


Sarokba tolt zongora,
hangolóra vár,
  jönnek biztos érte,
s újra színre áll,
csábfényes a politúr, de itt-ott fakó,
elkerülte évekig, a hangszertakarító.

Hetykén félrelökött,
meddő életek,
és végleg megfeneklett
sorsok,
a hazug rongy idő, elbánt veletek,
ti száműzött - szeretet koldusok.

Asszonyt szeretni,
az olyan más,
mert az idő javukra
munkál,
nemesebb, drágább lesz a vonás,
mikor hajukra, már dér száll.

Az érett nő melle
még úgy lobog,
mint fűzillatos éjben a
csillagok,
mint a gyöngytestén a hamvas fény,
mint fuldoklóban a remény.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Aszínfalak mögött (debrecen, 2006)
Kiadó: ser-müller kiadó