IX.FÚGA

-Nagy László emlékének-


Látod ez nem is a fennmaradás
         vagy a megmaradás ösztöne
         hanem a látás a meglátás
         a látomások ideje-kintről
         a táguló égbolt a lefejezett
         múlt harsog-bent a jobb-
         ról és a balról behatoló
         csörömpölés (hol egy tál
         hol egy csésze törik)aztán
látod a csatatereken süllyedő
         országot a beékelődő lábszár-
         csontokat a felfelé tétova
         hajlongásokat:szemtől szembe
         és végigrohansz az elfelejtett
         határon ahol a vörös talál-
         kozik a zölddel (belesárgulsz)
látod itt minden föntről le és
         lentről felfelé-jobbról
         balra és balról jobbra halad
         így lesz Atlasz hátán a
         kereszt s amíg körbe-körbe
         felfejlődik a menet-már
         csak rogyadozó térdekkel
         vallhatod:minden átmenet
         taszít és visszahúz(ezért
         kell lentről fölfelé és
         fentről lefelé haladnod?)
látod ha kezdődik a múlt és
         végződik a jövő:akkor
         hunyt szemekkel is tudod
         nem a galaxisok mentén
         a szélesedő sötétben hanem
         a benned hamvadó láng
         mellett kell tűzhalált
         élned-rákényszerülsz
         barátom hogy feléld a
         mindenséget-mert lám
         néped e forrongó tűzgömb
         lassan rájön:akár tágul
         vagy szűkül a világ-a
         befejezettség ugyanakkor
         kezdet és időtlen időkig
         megmarad ami befejezetlen.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A gömb másik fele (, 1990)
Kiadó: Széphalom Könymûhely