Ave lyra, üdvözöl a magának író

Üres a harctér.
Elfogyott seregem az úton.
Csak a vért hagytuk az utókorra.
Legalább most nem a Sahara-i homok festette vörösre a havat.
Lőtt sebbel sikolt a hajnal.
Utoljára kínálja fel fényét a halandóknak.
Ne féljetek!
Nincs még késő!
Csak mondjátok Péternek,
Ha felértek,
Hogy elhiszitek!


   I.   Ím, ki fogságba esett

A toll,
Mit ragadtam,
Béklyó lett.
Leláncolta lelkemet az írás.
Ha a Dunába ejteném,
Vele zuhannék.
Szívemhez nőtt.
Pedig lerágnám néha a koszorúereket,
Csak hogy szabaduljak.


   II.   Ím, kinek elfáradt a gerince

Kérlek,
Csak egy falevelet adj!
Hogy legalább a szemem eltakarjam!
Arcomat mutattam a köznek,
S az céltáblává vált.
Szemem rám dobált homokkal telt meg,
Melyet aztán a könny mosott ki.


   III.   Ím, ki már nem bírja a mardosást

Igaz az Égei-tenger,
Mert tiszta vize megmutatja belső értékeit.
S hazug vagy te,
Kinek kavargó mondatai átláthatatlanok.


   IV.   Ím, kinek húsát tépte kritikusainak karma

Csak te értesz meg,
Egyetlen papírlap,
S fogadod be gúny nélkül írásomat.
Kár,
Hogy a könnyem szétáztat.
Csak te fogadsz be szívvel,
Lélekkel,
Egyetlen pohár bor.
Bőrömbe bújsz,
S megérted,
Hogyan dülöngél a világ.


   V.   Ím, ki kárhozatra lelt

Rossz szajha volt velem az élet.
Csókot akartam,
S megharapott.
A csodálatot nem csak pénzzel nem lehet megvenni.


   VI.   Ím, ki nem nyugodhat

Fázom.
Térdemben remeg a láz.
Apró cseppekbe gyűlik homlokomon a kényszer.
Megszállottságnak hódolnak a vörös erek a szememben.
Csatornákat vájok egy papírlap felszínébe.
Rímtelen sorok gyülekeznek a fehérségen,
Katonás sorban,
Mint harcra kész sereg a hómezőn.
Néma ütemre kelnek útra,
Értéket teremteni a világban.

2006-10-17






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.