A madár

Láttam egy madarat, mely repűlni tanult
Mestere ember s nem keltett gyanút
Hogy csak lépre akarták csalni a rigót
S ezután kalitkába zárva várta a szót

A szót, mely "dalolj" volt
S ezután mindent réginrk érzett
Hiányzott testvére s a többi madár
De gazdája enni-inni adott s ha már
Itt tartunk ez is szép eredmény
Más is szép, például az edény
Melyben a kaját kapja naponta
Sokat dalol s ha megunja
Kicsit pihen s újra rákezd
Csak akkor áll le ha, bár ezt
Nem szereti, de néha a kalitkán
Üveg csattan s hang is száll:
"Dögölj már meg Te madár!"

Persze ez ritka, általában boldog
De ha kiengednék elröppenne gyorsan
S a hódok
Néznék röptét s gondolnák
-Szép madár, ez ám a szabadság!-
Álmában smaragdzöld pázsit fölött röpköd
Nézi amint alatta a kis kölykök
Rajongva kergetnek egy apró gömböt
S ha utolérik, az rögtön továbbröpköd

Ahogy e madár
Szeretne ha már
Megvan a párja egy kecses madárlány
Személyében s álmában még télen
Sem fázik meg, mert összebújnak szépen

Álma távol már
Ismét a kalitkában áll
Gazdája holtan a földön
A szívroham érte jött
S így szólt:"ezt ledöntöm"

Ez a madár már örökre a kalitkában marad
Hiába szép a kajástál, ha benne egy falat
Sem foglal helyet

-Mi lesz velem?-
Gondolta még utoljára
Mára a madár is halott
Jó lesz uzsonnára





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.