10:43
Elhagyott szerelem kaparja belülről
egykor szeretett lelkem s felőröl.
Hisz előlről kell kezdenem.
Megszülettem újra, testem meztelen.
Esztelen létünk gátol a mától.
Múltban él és elhatárol.
Most fázol és látod aki táncol.
Mástól kérsz, hogy adni tudj.
Másban élsz, hogy ott aludj.
Haragudj! Vesd meg félő Önödet!
Csak Te vagy, ki magadtól rabolja az örömet.
Örök vet és örök arat...
Olyan nincs! - se vasakarat.
Magad kell hogy megleld magod.
Így válsz társsá, ki nem elhagyott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
