Unokáim ne csüggedjetek!

UNOKÁIM NE CSÜGGEDJETEK!

Sír a lelkem, szívem majdnem megszakad,
A lányom emléke mindig itt marad.
Korán elszólította Őt Istenünk,
Nem tudtuk, akkor hogy mi is lesz velünk.
A gyász sötét palástja beborított,
Könnyünk hosszú patakokban kifolyott.

Unokáim soha ne csüggedjetek,
Nagyapátok mindig itt lesz veletek!

Négy hónapja már hogy temetőben él,
Fejfáján felirat zokogva mesél:
„Kevés harminchárom évet éltem én,
Hittel - hittem hogy számomra van Remény.
A csatámat végül elveszítettem,
Gyermekeimet már nem ölelhettem.”

Unokáim soha ne csüggedjetek,
Nagyapátok mindig itt lesz veletek!

Nagyon sok erőt adj nékem Istenem,
Ne erezd el soha majdan a kezem.
Halálos ágyánál megfogadtam én,
Bátor, kitartó leszek és kőkemény
Hogy a gyermekei felnőhessenek,
Nem feledve mindig emlékezzenek.

Unokáim soha ne csüggedjetek,
Nagyapátok mindig itt lesz veletek!

Karácsony közelg, Szeretet ünnepe,
Hiányzik kislányom szép barna szeme
Mikor ránk tekint, szeretve, korholón,
Hiszi velünk lesz nemsoká gyógyulón.
A sorsa kegyetlen nem lehet velünk,
Nélküle üres lesz a mi ünnepünk.

Unokáim soha ne csüggedjetek,
Nagyapátok mindig itt lesz veletek!

Angyalok közt pihen Édesanyátok,
Felülről vigyázva néz le Reátok.
Drága emlékét mindig szeressétek,
Lehunyt szemét soha ne feledjétek.
Szívetek örökké érte dobogjon,
Édesanyátok képe megmaradjon.

Unokáim soha ne csüggedjetek,
Nagyapátok mindig itt lesz veletek!

Zirc, 2006. 11. 28






















Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.